A játékot a CSDB adatlapról tudod letölteni.
Mostanság kizárólag Commodore 64-re programozok, főként a 4k-s, vagy akár csak 2k-s kategóriákon belül, ezen mini projektekben lelem örömömet. Ilyen volt a Bombakereső, majd a Cimbo, majd a Pattern Finder játékom, melyek lepolírozott, minimalista játékok, olyanok, amiket gyerekkoromban is szerettem, már csak azért is, mert hamar betöltődtek a kazettáról, és a játékmechanikájuk élvezetes.
Aztán a fene tudja honnan, beugrott egy ötlet: mi lenne, ha a Wizard of Wor világába becsempészném a Pac-Man játékot, és ötvözném a két klasszikus erősségeit. Játszhatónak tűnt az elgondolás. Végül is adta magát, hisz a WoW-ban is labirintusrendszer van, szörnyekkel, ráadásul kétjátékos móddal felvértezve, ami a Pac-Man játékokban méltatlanul ritkán megvalósított játékmód.
Nagyon élvezetes volt ez a fejlesztés is. Az összes szükséges nyersanyag összeszedése, a karakterkészlet megtervezése, a spriteok kinyerése, a pályák felépítése, a képernyőtervek elkészítése, stb. Már ezen a ponton világossá vált, hogy ez nem egy pár kbyte-os mini projekt lesz. Majd ezek birtokában a memóriakiosztás megtervezése következett, hogy ezen adatokat a C64 sajátos memóriarendszerén belül hol fogom tárolni, hol lesz a videomemória, hol lesz a programkód ami ezen adatokból dolgozik. Majd az alapos tervezési fázis után álltam neki kódolni, természetesen assemblyben. Rengeteget dobott a folyamat élvezeti értékén, hogy immár mindenféle idegen szoftvereket elkerülve, a saját fejlesztői rendszeremben tudok programozni. Írtam egy fordítót is, ami századmásodpercek alatt fordít gépi kódra, amivel gyakorlatilag valós időben tudtam fejleszteni és tesztelni. A grafikai tervezéshez pedig a már jól ismert PETSCII Editoromat használtam. Nem kell tehát többé kilépnem a saját magam által megírt, saját magamra szabott fejlesztői eszközök világából, és ez óriási könnyebbség.
A játék mechanikája alapvetően az elkerülésről szól, mivel Pac-Man nem tud lőni. A worriorok további előnye, hogy ha nem toljuk a joystickot, meg tudnak állni. Nos, Pac-Man erre a manőverre sem képes, ő folyamatosan mozog, csak a fal állítja meg. Ez az oka annak, hogy a PAC-WOR-t nagyon intenzív játéknak látom, mert folyamatosan kontrollálnia kell a játékosnak a helyzetet, másodpercekkel előre kell látnia, hogy hol tud kimenekülni az őt bezárni készülő szörnyek közül. Míg a WoW-ban a kempelés nyerő taktika tud lenni (sőt, a worlord pályákon igazából nem is lehet mást csinálni), a PAC-WOR-ban ez a taktika elképzelhetetlen, már csak azért is, mert a pályáról való továbbjutás feltétele a pöttyök összeszedése, ami a pálya teljes bejárását igényli.
A pályák kulcsa a powor pill (érted: poWOR). Felvétele után a szörnyek pár másodpercre extra pontokért megehetővé válnak (mint a Pac-Man-ben), így ki lehet pucolni a labirintust, és érezhetően sokkal könnyebbé válik a gyűjtögetés. De sietni kell, mert a rémségek újjáélednek, és több powor pill nincs a pályán. Tehát az ajánlott taktika az, hogy minél előbb felvenni a powor pillt, de úgy, hogy a szörnyek ott legyenek a közelben - ami persze kissé orosz rulett - megenni annyi mukit amennyit csak lehet (ha már villog, inkább hagyd elfutni), majd a relatíve tiszta pályán minél gyorsabban gyűjtögetni.
Más a taktika kétjátékos módban. Hisz aki felveszi a powor pillt, az nem csak a szörnyeket, de a másik játékost is meg tudja enni! De egyúttal, ez a másik játékos is meg tudja enni a szörnyeket! És ez adja a kétjátékos mód esszenciáját: a Wizard of Wor-hoz hasonlóan sikerült megválaszolatlanul hagynom azt a kérdést, hogy egymás ellen, vagy egymást segítve kell-e játszani a játékot. Szövetkezve akár az összes szörnyet meg lehet enni, majd hamar le lehet eszegetni a pöttyöket a pályáról. Egymás ellen játszva viszont lehet hogy a powor pill felvétele a másik játékost segíti, ha az ő közelében vannak a több pontért megehető thorworok.
A pályák felépítésével 100%-ig hű maradtam a WoW-hoz, a 4. pálya itt is az ARENA, a 13. pedig a PIT (illetve onnantól minden 6. a PIT), és extra életeket is ekkor kap a játékos.
A játék balanszolása volt talán a legkritikusabb folyamat. Szó szerint tizedmásodperces időzítéseken múlik, hogy egy játék könnyű lesz, vagy nehéz, vagy épp megfelelő. Ha sokáig tart a megevési szakasz, akkor túl könnyű. Ha túl hamar élednek újra a szörnyek, túl nehéz. Ha túl gyorsak a szörnyek, nehéz. Ha egyetlen framenyit belassítom, épp jó. Ez a kiegyensúlyozás a jó mechanikával bíró videójátékok kulcsa. Mivel a fejlesztő nagyon bele tud merülni a saját játékába, ezért fontos egy avatott szemű külsős véleménye, hogy ő mit tapasztal. Teszteléshez ismét Rihardót kértem fel, aki szakavatott gamer. Az első demók kipróbálása után így kommentált: "rohadt nehéz, még nekem is, aki veryhard vagyok". Ezután még sok finomítás következett a játékon.
Úgy gondolom, hogy a végleges verzió is nehezebb, és nagyobb figyelmet igényel, mint a Wizard of Wor, de ez nem baj. Nálam akkor érik be egy játék, amikor egy funkció tesztelése okán elindítom, majd teljesen belefeledkezek abba, hogy miért is indítottam el, és csak játszok és játszok, és nincs semmi ami kizökkentene. A PAC-WOR fejlesztése is ezen a ponton fejeződött be.
Pár tipp:
- próbáld meg úgy felvenni a POWOR PILL-t, hogy sok szörnyet meg tudj enni
- ha társaddal egymás ellen játszotok, akkor mindenképp őelőtte vedd fel a POWOR PILL-t, mert egymást is meg tudjátok enni!
- használd a teleportot a szorult helyzetekből való meneküléshez
- mindig figyelj a túloldali szörnyekre, ha a teleport környékén mászkálsz
- maradj távol a szörnyektől zsúfolt helyektől
- maradj távol a nagyobb szabad terektől, használd a falakat fedezékként
- elég csak egy picit hozzáérned a pöttyökhöz, úgy is fel lehet csippenteni őket
Végül szeretném lelkesíteni a C64 rajongókat, hogy kezdjenek bele hasonló hobbi projektekbe, valósítsák meg gyerekkori játékötleteiket, akár BASIC-ben, akár az assembly megtanulása révén!
32 év programozói tapasztalat mondatja velem, hogy ennél jobb programozási élményt semmi sem ad.
Jó játékot kívánok mindenkinek! A játékot itt találod.
