A játékot a CSDB adatlapról tudod letölteni, illetve már on-line is lehet vele játszani a ty64 emulátornak köszönhetően itt!
Általános iskolában sok olyan holmit kellett beszereznünk, amit soha elő sem vettünk. Ilyen volt a technikaórára megvásárolt pontrácsos papír. Egyszer sem használtuk fel, pedig gyerekként engem vonzott ezen izgalmas papírlapokban rejlő lehetőség, hogy vajon mit lehet velük kezdeni. Pár nappal ezelőtt mondom ötletelni kellene valamit, nekiültem rajzolgatni a PETSCII Editoromban, csak úgy. Sokszor történt már nálam, hogy egy képernyőterv inspirálta a játékötletet. Rajzoltam egy pontrácsot, és azonnal jött is az ihlet. Lehetett rajta pontokat összekötni, vonalakat húzogatni. Így született meg a Madzag című játékom koncepciója.
A feladat: egyetlen vonalra felfűzni az azonos színű gombócokat, úgy, hogy az így kialakult különböző színű vonalak ne keresztezzék egymást. Fontos, hogy egyetlen vonalra, vagyis sem elágazások, sem hurkok nem megengedettek. Mintha gyöngyöket fűznénk egy madzagra. A már bekötött vonalak utólag bonthatók, javíthatók.
Először csak úgy véletlenül feldobáltam a képernyőre kiinduló pontokat, hozzá pár akadályt, és meglepően nehéz pályák alakultak ki. De még meglepőbb volt, hogy milyen jól el lehet lenni ezzel a játékkal. Jó érzés húzogatni a vonalakat a pontrácson, élvezetes a mechanika, valamiért nem lehet megunni.
Rejtvényfüzet koncepciót választottam, vagyis nem szükséges a pályák sorban való teljesítése, az F1 és F3 billentyűkkel kedvünkre válthatunk a 32 fejtörő közül. Igyekeztem nehézségi sorrendbe rakni, de ez nagyon szubjektív. Minden pálya garantáltan megoldható, általában több megoldás is létezik. Tetszik, hogy az elsőre lehetetlennek tűnő feladatok többszöri nekifutás után hogyan tárják fel magukat és válnak megoldhatóvá. A nehezebb feladatok teljesítése igazi sikerélményt ad. A megoldás titka abban van, hogy a játékoson múlik az, hogy a madzag két szélső pontjának mely gombócokat választja, ezáltal hol hagy hézagot a többi vonal számára. Valamint, hogy hogyan bújik át egy másik szín mögött, hogy ne zárja le annak területét. De több tippet nem is adok, nem veszem el a játéklogika kiismeréséből fakadó felfedezés élményét.
Elkezdett foglalkoztatni, hogy lehetne-e algoritmizálni, AI-t írni a feladatra, illetve hogy már csupán a gombócok pozíciói alapján eldönthető-e annak ténye, hogy egy felállás egyáltalán megoldható-e. De a legjobb volt csinálni egy pályát ami megoldhatatlannak tűnik, majd azt megoldani. A sikeres teljesítés után tovább lehet játszani, vissza lehet törölni vonalakat, egy szebb megoldást kialakítva.
Joystickkal (2-es port) és billentyűzettel (WASD+SPACE) is lehet irányítani. A RESTORE gombot benyomva leradírozódik a pálya. Az F7-tel pedig az éjszakába nyúló maratoni rejtvényfejtésekhez lehet szemet nyugtató sötét színtémára váltani.
A programozásról annyit, hogy ismét szenzációs élményt nyújtott. Egyszerűnek tűnik a játék, de ahhoz, hogy folyékony és élvezetes legyen az irányítás, meg kellett mozgatni az agytekervényeket. A legnagyobb kihívást a pálya megnyerés ellenőrzése jelentette, ott már rendesen gondolkodnom kellett. Annyira benne voltam a projektben, hogy az utcán sétálva éreztem, amerre járok, egy madzagot húzok magam mögött. Ez volt az a játék, amit kódolási szempontból előre sokkal egyszerűbbnek gondoltam. De az üres engine így sem rúg 4 kbytenál többre. Elképzelhető, hogy a jövőben gyártok még hozzá level pakkokat, mert adja magát. Vagy akár egy pályaszerkesztőt, ha mutatkozik rá igény.
És így már volt értelme a technikaórára kapott pontrácsos papírnak.
Jó fejtörést és madzaghúzogatást kívánok mindenkinek! A játékkal itt tudsz játszani azonnal.
