Tovább bővültek a ty64 emulátor képességei. A legfontosabb újítás az idővisszapörgető funkció. Én nem tudok róla, hogy bármelyik másik C64 emulátor tudna ilyen fícsört. Az a lényege, hogy tetszőleges időpontra vissza lehet tekerni az emulációt, magyarán, amolyan sands of time módon hátrafelé lehet menni az időben. Ennek valós hasznára a kifejezetten nehéz játékok esetén derülhet fény. Eddig a gyorsmentés [F12] és gyors visszatöltés [F9] folyamatos nyomkodása jelentette a megoldást az elhibázott pixelre pontos ugrások kijavítására. Az idő megfordításával viszont megszületett az ultimate örökélet csít, ugyanis egy-egy elhalálozás, vagy bármilyen rossz döntés után egészen pontosan az eset előtti legkedvezőbb időpontra lehet visszaugrani, és nem kell a folyamatos mentésekkel bajlódni.
Az idővonal panel kinyitásával, mint egy videókazetta esetében, oda-vissza lehet mozogni a képkockák között, és ha megvan a tökéletes pillanat, akkor a play gombbal onnan folytatható az emuláció. De a teljesen folyamatos élményt a gyorsgombos megoldás adja. Játék közben a hosszúkás [NUMPAD INSERT] gomb épp a nyilakkal játszó kisujjára esik. Amíg nyomva tartja, addig tart a visszatekerés, majd elengedésre azonnal folyik is tovább a műsor, vagyis nem kell a kis panelt nyitogatni. A próbálkozik -> elront -> visszateker munkafolyamat így válik teljességgel akadálymentessé és igazán használhatóvá. Nagy kísértést éreztem arra, hogy a jobb felső sarokban egy nagy R betűt villogtassak az ismétlés közben. Ugyebár az első gólt Maradona lőtte, a másodikat meg valami Replay... Jelenleg 2 perc a tárolt időtartam, a tesztjeim szerint ennyi elég. Ha valaki annál régebben szúrta el, arra ott a gyorsmentés. (Amúgy a [NUMPAD DELETE] gomb is nyomvatartásra üzemel, azzal meg éppenhogy be lehet gyorsítani az emulációt, egy-egy unalmasabb betöltés alatt, vagy egy lassabb szörny elhaladására várva.)
A másik nagy újításom a cartridge támogatás. Ennek kapcsán megint rengeteget tanultam a gépről. Ha van bedugva cartridge, akkor a PLA chip bizonyos lábain a jelszint megváltozik, aminek hatására a címezhető 64k memória bizonyos részein a bővítőkártya ROM-ja érhető el. A boot folyamat legelején történik egy ellenőrzés, ami ezen memóriaterületet olvassa, és ha ott a CBM80 értéket találja, akkor át is kerül a vezérlés a behelyezett eszközhöz. A ty64-ben is ennek megfelelően, a gép ki- és bekapcsolása után mindig a behelyezett cartridge fog elindulni, egészen annak eltávolításáig.
A bővítőkártya memóriája bármekkora lehet, mert az már a saját áramkörének belügye, hogy melyik 16k-s ROM chipjét teszi a C64 számára láthatóvá (ugyanazon a memóriacímen). Itt annyi szívás volt, hogy ahány cartridge típus van, annyiféle módon válthatnak a ROM-jaik között. Amikor a C64 eleve végtelenül tágas, betölthetetlen 64 kbyte memóriája plusz 1 megával kibővül, az nem semmi... Ráadásul mindezt töltési idők nélkül, a ROM-ok között pillanatok alatt váltogatva. Hamarosan az egyébként szépen gyarapodó dedikált játékoldalak közé is fel fogok rakni cartridges játékokat, illetve lecserélem a régi lemezeseket, amennyiben van Easyflashes változatuk. Egyet már fel is raktam, a legendás átiratot, a Prince of Persiát. Mert mekkora poén már, hogy így akkor a Prince 1-et lehet a jóval későbbi Sands of time módjára, az időt manipulálva játszani. :)
A végére egy valószínűleg csak számomra fontos dolgot megemlítek, mert nincs más fórum ahol felszólalhatnék az épelméjű szoftverfejlesztés és a mára kihalt józan paraszti ész oldalán. Ez az egész ty64 szoftver, a mostanra már igen bőséges funkciókörével, a grafikákkal, a hangokkal, a fontokkal, az emulációval, hálózati játékkal, stb..., összesen kb. 400 kilo(!) bájtot tesz ki. Vagyis egy 3,5"-os kisfloppyra három és félszer ráfér... Csak egy HTML, egy CSS és egy JS fájl, és semmi utántöltés a netről.
nyomj rá a gombra, és hívj meg egy kávéra!
