Ötödik alkalommal rendezték meg a hétvégén a Retro video- és kvarcjáték kiállítást. Az eseménynek a Csokonai Művelődési Központ adott helyet. Számomra ez volt az első alkalom hogy jelen voltam, és egész biztosan nem az utolsó. Belépve az épületbe a leginkább szembetűnő dolog számomra a látogatók létszáma volt. Mindig meglep hogy mennyi embert érdekel még a mai napig is a téma. Férfi, nő, fiatal, idős, kóder, gamer, teljesen vegyes volt a társaság.
A terem szélein kronológia szerint voltak kihelyezve a hardverek. Kezdve olyan őskövületekkel, amikhez én sem tudok hozzászólni, egészen az XBOX-ig, ami nálam még nem a retró kategória, szerintem az egy picit kilógott a sorból. A két véglet között csupa ismerős, rég látott eszközök: Atari, C16-64-128, Amiga, SEGA, Nintendo, Videoton TV játék, ZX Spectrum, stb. Illetve a hozzájuk tartozó eszközök: joystickok, kontrollerek, kazetták, lemezek, játék dobozok. A képen látható Family Computer az egyik havernak volt meg, azon láttam először a Super Mariot.
A terem közepe a gamingről szólt, bárki leülhetett a számára szimpatikus hardver elé, és kipróbálhatta az épp futó játékot. Akiket nem hozott zavarba egy floppy lemez látványa, azok bőséggel válogathattak is a szoftverek közül. Az első gép aminél ott ragadtam egy C64 volt, amin a beléje dugott cartridgeből a Wizard of Wor ment. Nagyon fiatal srácok tolták épp, a játék nevét sem tudták, de teljes átszellemültséggel az arcukon játszották kooperatívan a nagy klasszikust. Megmondom őszintén, kicsit vártam már hogy unják meg, mert leültem volna elé, de nagyon belemerültek.
Aztán mikor továbbálltak, egy sráccal kellemes össznépi szörnyirtást végeztünk. Úgy jutottunk el a PIT-ig, hogy közben kiveséztük a játék bugjait, amiből kapásból át is éltünk párat. Mindenféle előre egyeztetett stratégia nélkül, instant módon hoztunk össze közösen 200k+ pontot. Aztán egyedül folytattam a harcot, kezdtem már megszokni a joystickot is, és egyre jobban belém ivódott a game. Olyannyira, hogy életem legjobb eredményét sikerült itt ezen a napon elérnem: 246 900 pontot. Álljon itt saját dicsőségemre a high score lista fényképe, aminek ekkor már mindegyik eleme hozzám tartozott:
A nagy játékélmény után mászkáltam kicsit a teremben és elkezdtem az embereket figyelni játék közben. Persze azonnal észre lehet venni, hogy valaki régről ismeri a játékot, vagy épp most játssza először. Ami viszont mindenkinél megegyezett, az az, hogy a játékkal és a hardverrel való ismerkedés bizonytalan első percei után, mindenki teljes beleéléssel, átszellemülve, maximális koncentrációval játszotta az adott játékot. Semmit nem számított az, hogy a játék 30 éves. A kor egy teljesen lényegtelen paraméterré vált. Az emberek játszottak, szórakoztak.
Fel-alá mászkálva a fülnek kedves chiptuneokkal teli teremben, nem lehetett nem észrevenni a pódiumon lévő böszme nagy méretű, 32kg-os hardvert. Kiszűrődött hangfoszlányok alapján megtudtam, hogy egy merevlemezes meghajtó. Elvileg 5 mega a kapacitása, és negyed óráig inicializál(!) a bekapcsolása után. Hogy még működik-e, azt nem tudom, mindenesetre az se mai gyerek.
Játszottam még egy arcade géppel is, amiben volt vagy 5 fajta falbontó, meg vagy 10 fajta Pac-Man. :) Tanulságként szolgált, hogy még mielőtt rekordokat akarnánk dönteni, bármilyen gépen, előbb a hardvert kell megszokni. A sok különböző joystickot, és kontrollert előbb ki kell ismerni, eggyé kell válni vele, és ha már autonóm módon megy velük az irányítás, aztán lehet keresnivalónk a pontvadászat terén.
Összességében nagyon tetszett az esemény. Jó érzés volt hasonló érdeklődésű emberek között lenni, családias légkörben. A következőn is tuti ott leszek.