„Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát...”

A használható felület

Bármilyen új eszköz, operációs rendszer, vagy alkalmazás kézbevételekor az első dolgom az, hogy teljesen átszabom a felhasználói felület alapértelmezett beállításait. Amit a készítők megálmodtak az átlag felhasználó számára, az az én világomban a lehető legtávolabb esik a jótól. Lássuk, hogyan kell beállítani egy rendszert ahhoz, hogy Krissz kompatibilis legyen.

Beryl - a használhatatlan felületAz egész dolog lényege a hatékonyság. A teljesen felesleges animációk, a funkció nélküli, zavaró elemek mind lassítják a használatot. Mikre gondolok? Mondjuk ha egy ablak fadelve nyílik meg, záródik be, annak van egy ideje. Rosszabb esetben becsúszik valahonnan, ami még több időt visz el. Lehet hogy egyszer jó megnézni ezeket az animációkat, de ha egész nap, minden egyes váltáskor végig kellene néznem, falnak mennék. Nekem az kell, hogy ha átváltok, akkor azonnal kapjam az eredményt. Minden trükk és parasztvakítás nélkül. Ugyanígy a menüknél. Ha folyva nyílik lefelé, vagy az almenü lassan úszik ki a szülőjéből, azt szintén olyan időveszteségként érzékelem, mint amikor középiskolás koromban minden nap másfél órát kellett buszoznom.

Az átlátszóság szintén értelmezhetetlen számomra: van két egymáson lévő felület, és igazából az egyikből sem látunk semmit. Finom görgetés? Hagyjál már... Ezeket első körben kapcsolom ki, feltéve ha a rendszer ad rá lehetőséget. Nálam az asztal háttere egyszínű. A tájképes, kutyás-macskás megoldásokat meghagyom azoknak, akik még legalább 200 ikont is rátesznek erre a képre. Az ablak és egérkurzor alatti árnyékok felesleges luxus, úgyhogy ezen fícsör checkboxsza is üresen tátong. A betűtípusok élsimításától is idegenkedem, bár az egyedi fontok weben való megjelenése óta hajlandó vagyok elfogadni.

Symplify.Az én optimális felületemen nincsenek görbék, csak egyenes vonalak, négyzetek. Nincs true color, csak pár szín, így nincsenek színátmenetek sem. A legkomolyabb vizuális effekt az egér nyomvonalának követése funkció. A képernyőn rend uralkodik, és minden funkciót egyszerűen el lehet érni. Ha elképzelted a fejedben az eddig felvázoltakat, akkor nagyjából egy Windows 3.1-hez hasonló képnek kell megjelennie. Ezeket nem azért mondom, mert bennem pixelszív dobog, hanem tényleg ilyennek gondolom az optimális munkafelületet.

Ha a vizuális beállításokkal végeztem, akkor már sokkal jobb a helyzet, de még mindig érzem, hogy valami fáj. Igen, a hangok. Amit meghagyok belőlük, azok pusztán a funkcióval bíró visszajelzések. Semmiképp sem hosszabb dallamok, hanem rövid csipogások. Minden alkalmazást teljes képernyőben nézek. Kerülöm a multitaskingot, kevés program fut egyszerre, és azokon belül is kevés tab van megnyitva. Azon a ponton, amikor egy böngészőablakban a tabok már kezdenek kisebbre méreteződni a sokaságuk miatt, átlépem a frusztrációs küszöbömet.

Az olyan programokat preferálom, amik megengedik, hogy ízekre szedje a használója. Rosszul tolerálom, amikor a szoftver okosnak gondolja magát, és mindenáron segíteni akar. A gondolatolvasás még nem működik, így felettébb bosszantó, amikor próbálja előre kiegészíteni az általam írt szöveget, függvénynevet, stb. Ezen opciók mellől is repül a pipa. Azt szeretem, ha a program azt, és csak azt teszi amit én akarok. Értékelem továbbá, ha odafigyelnek a billentyűkkel való kezelésre is. Hiszem azt, hogy egy új shortcut készségszintű elsajátítása minőségi javulást hoz az ember életébe.

Úgy látom, hogy manapság ismét az egyszerűsítés a divat. Viszont azt is látom, hogy ennek ellenére mindenki csak görcsöl, és kényszeresen akarja kitalálni és ráerőltetni a népre a saját világmegváltó elképzelését. Addig is, amíg a nagyokosok feltalálják a spanyol viaszt, ha hatékonyan szeretnéd használni a gépedet, és nem ódzkodsz attól, hogy képernyőkímélőnek a blank screen mellett az univerzum az egyetlen alternatíva, akkor próbáld ki a fenti tanácsaimat. Bármilyen rendszert is használsz, foszd meg azt minden extrától. Csupaszítsd le, amennyire csak lehet. Akkor fogod igazán értékelni a módszer előnyeit, amikor visszaáll alapbeállításokra egy program, vagy idegen gépet használsz, és megszűnik ez a minimalista, mostazonnal érzés, ami egy munkavégzésre kihegyezett környezetben elengedhetetlen.