„Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát...”

Z

Ismét egy ajánló következik, a múltkori Stuntsnál jóval újabb, 1996-os megjelenésű játékról. A készítők aligha gondoltak a későbbi rákeresésekre, amikor a Z nevet kitalálták. Az Ablak-Zsiráfot előbb adja be rá a Google mint ezt a nagyszerű játékot. Ejteni Zed-nek kell.

Z menüKét robothadsereg harcáról szóló stratégiai játék. Az újabb keletű társaival összehasonlítva az a különbség, hogy itt tényleg szükség is van stratégiára. Itt az az elmélet nem működik, hogy gyárts le kismillió tankot, majd brute force módszerrel rushold le az ellent. Alapból is nehéz a játék, de a pályák előrehaladtával (amiből 20 van), csak egyre nehezebb lesz. Bevallom, nekem már az elején adódtak gondjaim.

Minden pálya zónákra van osztva. Kezdéskor semleges gyárépületek, üres járművek, ágyúk és turretek hevernek a földön. Mindegyik zóna tartalmaz egy zászlót, aminek megérintésével elfoglaljuk az adott területet. Ha a terület a miénk, akkor a benne lévő üzemek számunkra termelnek ki egységeket. A termelés automatikusan végbemegy, és annál gyorsabb, minél több zónát birtoklunk. Lényeges stratégiai elem, hogy azé lesz a legyártott egység, aki éppen a gyártási idő lejártakor birtokolja a területet. Egy jól időzített támadással, pár másodperccel a gyártás vége előtt a zászlót megszerezve, máris miénk lesz az egység.

Z második pályaA legyártott járműtípusok között egyértelmű erősségi különbségek vannak. A dzsipek könnyűszerrel irtják a gyalogos egységeket, a tankok ugyanilyen könnyedséggel a dzsipeket, és így tovább. A gyalogosok önállóan gondolkodnak, és meglepő módon helyesen. Maguktól beszállnak az üresen hagyott járművekbe, és az egységek közötti prioritási lánc miatt ezt mindig jól is teszik. Az ő különlegességük továbbá, hogy a vízben is tudnak közlekedni.

A járművek is másként működnek a hagyományos stratégiákkal szemben. Ha mondjuk egy dzsipből kilőjük az őt vezető tulajt, attól a gép még használható. Odaülhet a volán elé bármelyik csapat robotja, ellopva így azt. Persze egy komolyabb ágyú magát a járművet is képes megsemmisíteni, ekkor válik az teljesen használhatatlanná.

Z vulkanikus felszínA pályát akkor nyerjük meg, ha bejutunk az ellenfél főhadiszállására, vagy ha minden egységét kiirtjuk. Roppant egyszerű összegző képernyő után máris kapjuk a következő pályát. Öt fajta terep létezik, melyek 4 pályánként váltják egymást: sivatagos, vulkanikus, sarkvidéki, dzsungel és városi környezet.

A játék irányíthatósága nem rossz, engem egy picit az zavart, hogy amikor kijelöltem egy egységet, akkor a kép automatikusan elmozog úgy, hogy az pont középre essen. Zavaró volt a sok indokolatlan scroll. Az aláfestő hangokat zenének nem nevezném, de remekül hozzájárul a harci légkör megteremtéséhez, az izgalmak fokozásához. Ami még idegesítő, az a robotok folyamatos beszólásai. Néha informatív, ezért van szerepe, de egy idő után már sok a jóból.

Nagyon nem akarom az észt osztani, mert nem vagyok jó a játékban, főleg ha az alábbi videót nézem. Viszont ajánlani bátran ajánlom mindenkinek!